Az indiaiak éppen belőtték középre a várakozásokat. A gyenge kezdés ellenére, miután Vijay pont nélkül kiesett a harmadik labdára, következett másnap az ezen a túrán debütáló Rahul 110-e, mellé Kohli ütött 140* pontot kiesés nélkül, de Rohit Sharma is eljutott 53-ig, így India 342/5-tel zárhatta a napot. Ez az öt kieső azt jelenti, hogy a holnapi napon még jelentős munkát igényel ausztrál részről, hogy leküldjék az indiaiakat a pályáról, és akkor már csak egyetlen napjuk marad arra, hogy megtegyék ezt mégegyszer, ha nyerni szeretnének. A kettő közt persze visszatérhetnek ütni, ha kevésnek érzik az előnyüket, de most még az sem biztos, hogy egyáltalán marad előnyük. Ha nem marad, az persze igen elhúzódó első félidőt jelent, és szinte biztos döntetlent. (Akárcsak az első, végül ausztrál meglepetésgyőzelembe torkolló meccsen.)

A ma éjszaka kérdése az lesz tehát, hogy villámgyorsan tudnak-e végezni az ausztrál dobók a maradék indiai ütőkkel, hogy megmaradjon győzelmi esélyeik egy része, vagy elkönyvelhetünk egy újabb, szinte biztos döntetlent, miközben reménykedünk az izgalmas végjátékban.

Az utolsó nap megspórolta a meglepetéseket és váratlan fordulatokat, Új-Zéland ki tudta használni a jelentős, 390 pontos célt, ami Sri Lanka előtt tornyosult. Igazából nagyon jól dobtak, az első skalpot még a 4. nap estéjén megszerezték, a továbbiak pedig sorra jöttek az 5. napon, és két játékrész elégnek is bizonyult, nem volt szükség teaszünetre és az esti szakaszra. Két sri lankai jutott el 50 pontig, a nyitó Kaushal Silva épp 50-en esett ki, utána már csak Lahiru Thirimanne volt képes 62-ig kitartani, ő lett végül a bantmaradó játékos a meccs végén. Az ellenállás, ezáltal a győzelmi esélyek korai elszálltát jelzi az is, hogy senki más nem tudott 20 pontot sem szerezni.

Ezzel Új-Zéland 2-0-s győzelemmel besöpörte a sorozatot, és 5. helyre lépett előre a világranglistán, a toronymagasan vezető Dél-Afrikát és Ausztráliát fej-fej mellett követő, de korántsem befoghatatlan Anglia és Pakisztán mögé. Ej, mi lehetett volna, ha sikerül Pakisztán ellen végül behúzni azt a döntetlenbe csúszó 2. meccset, és 1-1 helyett megnyerni 2-1-re a sorozatot...

De azt majd legközelebb, májusban Angliában lesz lehetőség tovább erősíteni a helyzeten.

A második nap meghozta a kívánt válaszokat, az ausztrálok valóban befejezték az esti szakaszban az ütést, és átadták a pályát Indiának. Ekkor már 572 pontnál jártak, szédítő, 3,75 pont/kör tempóra jött ki az átlagsebességük, és mind a 6 specialista ütőjük elérte az 50 pontot. Ilyen még nem volt az ausztrál krikett történetében, de egyébként is csak 6 hasonló esetet jegyeztek fel az ötnapos válogatott krikett évkönyvei. Az előző meccsen debütált Joe Burnsnek ez volt az első ötvenese a válogatottban, a félidő végén beálló, főállásban gyors dobó Ryan Harris pedig lelkesen, 9 labdából ütött egy gyors 25 pontot, míg meg nem találta kötél mellett bóklászó Ashwint az utolsó lendítésével, eztán hívta le Steven Smith az ütőit a pályáról.

Az indiai félidő legelején, a harmadik labdából sikerült kiejteni a nagy formában játszó Murali Vijayt, 71/1-gyel fordult India, így kifejezetten jól zárták a napot az ausztrálok. A harmadik nap kiderül, hogy mennyi ellenállást tudnak tanúsítani a vendégek, ha kiesnek egy nap alatt, akkor nem sok esélyük marad, ha 4-5 kiesővel le tudják hozni az egész napot, akkor érdekes lehet a folytatás, ennél gyengébb teljesítmény esetén erős ausztrál nyomás alatt maradnak.

Megkezdődött az utolsó, 4. meccs a sorozatból, immár tét nélkül, mert a sorozatot megnyerte Ausztrália, hisz jelenleg 2-0-ra vezet. Mitchell Johnsont sérülés miatt pihentetik az ausztrálok, helyette Mitchell Starc kapott lehetőséget, az indiaiak ellenben 4 helyen változtattak a csapaton. A legfontosabb változás az 5 napos meccsektől való visszavonulását a héten bejelentő kapitány, MS Dhoni kiesése, helyette a fiatal Wriddiman Saha lesz az indiaiak kapusa, valamint lehetőséget kap néhány fiatal játékos is.

Az első nap teljes mértékben az ausztráloké volt, 348/2-vel zárták a napot, Warner 101 ponttal esett ki, a másik nyitó Rogers is 95-ig jutott, talán az ő elszalasztott 100-asa adott okot némi fejcsóválásra. Az utánuk érkező két ütő, Shane Watson (61) és a kapitány, Steve Smith (82) is stabilan állt, 50 pont fölött zárták a napot és haladnak a saját százasuk felé. Ausztrália ismét dominálni látszik a meccset az első naptól fogva, hogy mekkora előnyt építenek fel, az a második nap derül majd ki.

Teljesen elképzelhető lehetőség, hogy 6-700 pont köré eljutva maguktól engedik át az ütést Indiának és már nem is lesz szükség arra, hogy újra kiálljanak a pástra további pontokat szerezni.

Hát, finoman szólva sem erre számít az ember, ilyen napokban legfeljebb reménykedni lehet. Vagy rettegni tőlük, attól függ kinek szurkol az ember.

A negyedik nap ugyanis egyetlen ütőjátékos sem esett ki, az utolsó igazi ütők alkotta páros, Watling és Williamson végigütötte a napot, túlteljesítve ezzel a legvérmesebb hazai várakozásokat is. Végül Brendon McCullum, az új-zélandi kapitány 524/5-ös állásnál feladta csapata második félidejét és átengedte az ütést a vendégeknek, lévén a meccs megnyeréséhez szükséges az is, hogy másodjára is kiejtsék az összes sri lankai ütőt. A vendégek végül 45/1-en zárták a napot, az új-zélandi győzelemhez a megmaradt 345 pontos előny bőven elegendőnek ígérkezik.

Nem lenne ez formálisan behozhatatlan előny, de figyelembe véve azt, hogy ezen a pályán elég lassan haladnak a csapatok a pontszerzéssel, az idő jó része alatt körönként 2,5-3,5 közt változott az átlagos pontgyűjtés sebessége, a Sri Lanka számára szükséges 3,88-as tempó igen feszített lenne. Új-Zéland első félideje még ennél is tempósabb volt ugyan, de már 221-nél kiesett az egész csapat, és Sri Lankának is jelentősen le kellett lassítani az első félidőben egy korai összeomlás elkerüléséhez.

Szóval az ötödik nap ismét az új-zélandi gyors dobók (és Mark Craig) kezéből pattog a labda, Sri Lanka dolga nehéz lesz, a nap első felében egész biztos, hogy a túlélés, és a mérsékelt, de stabil pontszerzés lesz a céljuk. Ha jól állják a sarat, akkor nyílhat esély egy jó hajrával a szükséges bő 300 pont megszerzésére. Ahogy az eddigi napokat figyeltem, tényleg naponta fordult a kocka, néha már mesébe illő fordulatokkal.

Az első nap Új-Zéland rosszul kezdett, de Sri Lanka még rosszabbul, a második nap Kumar Sangakkara 203 pontja megmentette Sri Lankát a teljes összeomlástól, válaszul a harmadik napon Új-Zéland kezd borzasztóan, de legutolsó ütőpárosa révén a negyedik nap révbe érnek, legalábbis most úgy látszik...

Nem sokat lehet mondani erről a napról, Zivatar Kapitány nem jött el, a dél-afrikai ütők gyorsan, még ebéd előtt végeztek az utolsó napra hagyott munkával, két kiesővel megszerezték a győzelemhez szükséges 124 pontot, vége a sorozatnak.

Elmaradt a nagy meglepetés, egy karibi győzelem 1-1-re mentette volna a 3 meccses sorozatot a világranglista vezetője és tulajdonképpeni sereghajtója mögött. A papírforma kevésbé izgalmas: 2-0 a hazaiaknak, ahol az egyik meccset döntetlenre mosta el az eső.

Nos, a 4. napnak az elejét vitte el az eső, úgy néz ki tényleg nehéz ez a téli időszak Dél-Afrikában a krikett számára. A maradék időben azért lehetett játszani, 53 kör maradt a napból a bírók döntése szerint, ezt 3 rövid ivó-frissítő szünet szakította meg, hosszabb ebédszünetet nem tartottak.

A karibiak egy darabig tudták ott folytatni, ahol abbahagyták, azonban Marlon Samuels (74 pont) kiesése után szétzilálódtak a soraik, csak Chanderpaul volt képes egy lassú, türelmes 50-est összehozni. Blackwood még eljutott 13 pontig, ami a győzelmi reményekhez édeskevés, az utána következő 5 ütő azonban összesen 4 pontot szerzett, ez még ahhoz is kevés volt, hogy időt hagyjanak a végig bentmaradó Chanderpaulnak minél tovább tolni a szekeret. A 215 pontos karibi második félidő így szerény, mindössze 124-es elérendő cél elé állítja Dél-Afrikát, ami egy egész napra nem sok, ellenben kevés. Minimális vigasz volt a nap végére, hogy az első dél-afrikait sikerült kiejteni a második félidőben, a hazaiak 9/1-gyel zárták a napot. Az ötödik napra 115 pont megszerzése maradt, 9 emberrel ez nem lehet nehéz feladat.

A karibiak ellenállását a legkonokabb szövetségesük, Zivatar Kapitány vezetheti el egy döntetlenig. Nyilván elképzelhető egy karibi győzelem is, ha a maradék 9 embert ki tudják ejteni a 115 pont megszerzése előtt, erre azonban igen kevés az esély, legalábbis a sorozatban eddig megfigyelt előző 5 dél-afrikai félidő nem ad rá semmi alapot.

Az izgalmak folytatódnak, ismét Új-Zéland üt, ismét egy jó eredmény kellene, és ismét egy mini-összeomlással kezd az ütősor eleje. Az első 75 pontig egészen biztatóan alakultak a dolgok, aztán gyors egymásutánban 3 játékos is kiesett, és utánuk McCullum (22) és Neesham (19) sem sokáig tartott. A legfájóbb talán ismét Taylor elvesztése volt, ezúttal egyetlen pontot sem szerzett az hazaiak sztárütője.

A nap végére már csak az utolsó két igazi ütőjátékosnak számító Williamson és Watling volt játékban, de ők szépen tartják magukat, és simán elképzelhető, hogy 200 fölé viszik az új-zélandi előnyt az utolsó játékrészre. Ennél is több kellene, hogy az az előny megnyugtatónak is tűnjön. Eső úgy tűnik nem lesz, a türelmes, szinte már unalmas leszegett fejű, kitartó és állhatatos WIlliamsonra lesz szüksége Új-Zélandnak, mellette pedig hasonló türelmet és megfontoltságot kell kérni az utolsó pár ütőtől. Nem várható egy tűzijáték a negyedik napra, de ennek a párosnak a teljesítménye mindenképp egy izgalmas meccs végjátékának kulcsmomentuma lesz.

Ha Új-Zéland végig tudja ütni a negyedik nap nagy részét, mondjuk a tea előtti 60 kört, akkor a 118 pontos előny a mostani félidő igen szerény, körönként 2,5 pontnyi átlagával tekintve is 250 pont fölé hízhat. Ez ugyan még bőven behozható az utolsó napon, de már reális esélyt és elegendő időt nyújthat Sri Lanka újbóli kidobására. A kérdés, hogy mekkora lesz végül az előny, és hogy igazából mennyire lesz nehéz ütni ezen a furán viselkedő pályán az utolsó napon.

Nos, lassan látszik is, hogy miért nagyszerű játék a krikett: néha egyszerűen csak nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy a helyzet és a korábbi napok, hetek sugallják, és minden a visszájára fordul.

A gyengén kezdő hazaiak után a még gyengébben folytató vendégek következtek, és amikor már kevesebb ellenállást várna az ember, a félidő végén, a gyengébb ütők mellett végig kitart Kumar Sangakarra, az öreg róka, és egy ritkán látható, hosszú, kétnapos aprólékos és koncentrált munkával fellapátol egy 203-as egyéni eredményt a táblára. Most Sri Lanka várhatja 124 pontos előnyben a folytatást, ebből a nap végére 113 pont maradt, Új-Zéland kihúzta veszteség nélkül, 22 ponttal a nap végét.

A hőn áhított győzelemhez ismét alaposan rá kéne verniük a hazaiaknak a vendégekre, ami nem lesz könnyű. Nem csak a százegynéhány pontos hátrány miatt, hanem mert ennek a pályának a pástja épp fordítva viselkedik, mint az megszokott. Nem rongálódik a simára hengerelt középső rész, hanem egyre érintetlenül túléli a napokat, és egyre jobban kiszárad, ahogy eltűnik róla a fű - így nem kiszámíthatatlanabb lesz a labda pattanása, ami nehezíti az ütést, hanem egyre könnyebb lesz ütni, ahogy eltűnnek a kezdeti fű nyomai. (Legalábbis ha jól értettem az okosak véleményét.)

Új-Zélandra egy hosszú és kemény harmadik nap vár, komoly, de nem leküzdhetetlen hátránnyal, rengeteg hátralevő idővel, ami bármilyen kimenetelt tökéletesen elképzelhetővé tesz - ismét a dobókülönítmények kiválóságát kell előrántani a győzelem érdekében. Amennyiben Új-Zéland nem tud két napon át ütni, azaz kiesnének a harmadik napon, akkor egyértelműen Sri Lanka kerülne előnybe, mérsékelt hazai előnyt kéne

Nos, úgy nez ki, hogy arculatot vált a sorozat, mert mostanra is maradt az első nap után remélt kiegyenlített küzdelem, ami tökéletes ellentéte az első két meccsnek. (Oké, a második, döntetlenbe ázó meccs azért biztatóbban indult, mint az első nagy verés.)

A harmadik nap végére lezárult az első félidő, Dél-Afrika megérdemelt, de behozható, 92 pontos előnyre tett szert, amire válaszul a karibiak 88/2-vel zárták a napot, tehát a hátrányukat gyakorlatilag ledolgozták, és csak 2 kiesőt regisztráltak eddig. A negyedik napon még legalább 2-300 pontot szeretnének ehhez hozzátenni, hogy győzelmi reményekkel várhassák a folytatást. Ha az egész napot a páston tudják tölteni, akkor ez teljesen reálisan megszerezhető előny, azonban csak egy napjuk marad ismét kiejteni a rendre két napos félidőket teljesítő dél-afrikaiakat, ez viszont kemény dió lesz. Az utolsó nap a legnehezebb ütni, és a legkönnyebb dobni, ahogy a korábban kialakult repedések, gödröcskék és egyenetlenségek a legváratlanabb irányba küldik el a labdát, de ez csak segítséget jelent, nem pótolhatja a jó dobóteljesítményt.

Talán az a taktika kecsegtetné a karibiakat a legtöbb győzelmi eséllyel, hogy gyors tempóban próbálnak meg még 300 ponting eljutni holnap, és a nap végén már nekilátnak a hazai csapat újbóli kidobásának, persze ehhez az esélyesebb vendéglátóknak is lesz néhány szava. Azt talán nem is kell mondani, hogy mekkora szó lenne egy karibi győzelem, ezzel meglepetésre 1-1-gyel zárhatnának idegenben a világbajnok ellen egy3 meccses sorozatot.

Egyelőre a saját kezükben van a karibiak sorsa, de Dél-Afrikánál van némi előny.

A második nap Dél-Afrikáé volt, a karibiak félidejének gyors befejezése után nekiálltak felhalmozni egy újabb óriási első félidei vezetést. A napot 227/3-tal zárták, és a korábbi 100-asokkal ellentétben egyelőre inkább a karibiak első félidejére hasonlít a dél-afrikai is. A korán kieső Elgar (8) mellett több 50 körüli teljesítmény van, Faf du Plessis (68) és Hasim Amla (55*) mellett Petersen 42-ig jutott, és AB de Villiers (32*) is előtt is ott van még a lehetőség.

Nyilván lehet ebből Amlának és Villiers-nek százasa is, de az így is elég biztosnak látszik, hogy ismét lehet egy 400 pont körüli első félideje Dél-Afrikának, ami azt jelenti, hogy ismét elég lehet egyszer kijönni ütni, és a második félidejükre nem is lesz szükség. De ez egyelőre a harmadik nap lehetősége.

A kedvenc párharcom az éppen futó három sorozatból mindenképp az Új-Zéland - Sri Lanka, pláne így, új-zélandi pályán. A némileg gyengébb helyezéssel, de kiváló csapattal bíró hazaiaknak sokat számít a haza pálya, főként a gyors dobóik miatt, és meggyőző teljesítménnyel szereztek vezetést az első meccsen. Sajnos csak 2 meccsből áll az összecsapás, a túrán inkább az egynapos játék kapja a hangsúlyt, 7 felkészülési meccsen mérik meg magukat a csapatok a VB előtt.

A második meccs radikálisan másképp kezdődik, mint az első: már a pénzfeldobás előtt tudni lehetett, hogy nagy kedvencem, a veterán sri lanka-i csavart dobó, Rangana Herath visszatér combsérülése után, ez óriási pluszt jelent az ázsiaiak támadójátéka számára. Kérdés, hogy végig bírja-e az 5 napos tortúrát, december közepén még legalább 3 hetes kihagyást emlegettek, komoly eséllyel a második mérkőzésre is, ráadásul úgy tűnik, hogy a problémát a sorozatos kemény terhelés jelenti.

A meccs persze másként alakult.

Ismét a tengerpart a helyszín, ezúttal Fokváros, a harmadik meccs első napja pedig igazi versengést ígér: a karibiak nyerték a pénzfeldobást, ütést választottak, és ezúttal teljesítettek is az ütőik.

Devon Smith majdnem ötvenig jutott, 47-nél dobta ki Harmer, az újonc dél-afrikai csavart dobó, Johnson 54-ig, a kapitány Denesh Ramdin pedig 53-ig jutott. Marlon Samuels 43-nál esett ki, Blackwood pedig 45-ön várhatja a folytatást a második napon.

Végül 276/6-tal zárták a napot, tehát 276 pontot szereztek és 6 ütőjátékos esett ki, ez az átlagosnál picit jobb is, mert a newlandsi pályán a statisztikák szerint az első játékrészben átlagosan 272 pontot szereznek 7 kiesővel a csapatok. Figyelembe véve azt is, hogy az első két meccsen messze átlag alattit mutattak a karibiak, az ütőik pedig a legritkább esetben jutottak el 50 pontig, az első napi teljesítményük nagyszerűnek tekinthető.

Az ötödik napról szóló cikkeket lespóroltam, kiábrándítóak voltak, és egyébként is jött a szilveszter. A karibiak legjobb játékosa eddig az eső volt, és ő vezette utolsó nap is az ellenállást, az egész napot a pályán töltötte. A mérkőzés így eldöntetlennel ért véget, Dél-Afrika 1-0-ra vezeti az utolsó meccs előtt a sorozatot, a karibiaknak már csak egyenlíteni van esélye, de akkor radikálisan javítani kell a játékukon.

Itt alig egy töredék nap maradt ki, a játékidő nagyobb részét ugyanis elvitte az eső. Ez jó hír a karibi vendégeknek, ugyanis ha megmarad az eső, az segíthet elkerülni az újabb csúfos vereséget, és az eldöntetlen végeredmény felé tolhatja a mérkőzést. Az eső pedig megmaradt, és rendre lecsippenteni látszik az estékből némi játékidőt.

Az sem elhanyagolható, hogy a vendégek összeszedték magukat, és jobb ütőteljesítményt mutatva elkerülték a ráhívás lehetőségét biztosító hatalmas dél-afrikai előnyt, bár még így is jelentős a hátrányuk. Az utolsó nap előtt Dél-Afrikának van nehezebb dolga, ha döntésre akarja vinni meccset: egyrészt ismét ütnie kell majd, hogy elegendő előnyt halmozzon fel az utolsó napra a karibiakkal szemben, másrészt pedig a maradék időben, tehát egy napnál gyorsabban kell kiejteni az összes karibi játékost még egyszer. Az eső pedig jó eséllyel ismét leharaphatja a nap végét, még kevesebb időt hagyva a házigazdák számára.

Nem lehetetlen a feladat, de komoly kihívás, amihez némi szerencse is szükséges lesz.

Egy nap kimaradt, míg Ausztrália bevégezte India első félidejét, és 65 pontos vezetésre tett szert. A második félidőt a szokásos ausztrál vehemenciával kezdték, és a nap végére egy meggyőző, 261/7-es eredménnyel 326 pontos vezetést halmoztak fel. Ez akár arra is elég lehet, hogy feladják a további ütés jogát, és megpróbálják az utolsó nap dűlőre vinni a mérkőzést a teljes indiai csapat kidobásával, persze lehet, hogy még egy kicsit tovább próbálják növelni az előnyt, azonban túl sokáig nem húzhatják a dolgot: ha meg akarják nyerni az első kettő után a 3. mérkőzést is, akkor minél több időt kell hagyni az egyre keményebb indiai ütők kigolyózására.

Persze kényszer nincs az ausztrálokon: ha marad az eldöntetlen eredmény, akkor az utolsó, negyedik meccs eredményétől függetlenül is zsebben van a sorozat, mert a jelenlegi 2-0-t már nem lehet behozni.

Egyszóval az 5. nap vagy nagyon izgalmas lesz, pláne, ha India ismét belefut az első meccs legvégén, az utolsó nap utolsó 3 órájában elszenvedett verésbe, vagy pedig nagyon unalmas, ha az ausztrálok meg sem próbálnak nyerni, csak elhúzzák a saját félidejüket, és a biztos eldöntetlenre pályáznak.

Egy nap kimaradt, és ezzel elszöktek az izgalmak is, az első nap végére tapinthatóvá vált új-zélandi fölény végül győzelemmé érett. A harmadik napon valóban 5 kiesőig sikerült eljutni az új-zélandi dobóknak, ami még mindig 2 napot hagyott Sri Lanka utolsó 5, gyengébb ütőjére, akik szívósan küzdöttek, de a csapatkapitány Matthews kiesésével már tényleg a sebezhetőbb fele következett a csapatnak. Így is kitűnő eredménynek számít a gyors dobó Eranga 45*-a, illetve a 407-es összteljesítmény a második félidőben. Új-Zélandnak így nem csak hogy még egyszer ütnie kellett, hanem egy szerény, de nem jelentéktelen 105 pontos célt is is teljesíteni kellett a győzelemhez. Ezt két kiesővel megtették még a 4. napon, így az utolsó napra már nem is volt szükség, a két meccses sorozatot pedig 1-0-ra vezetik.

Izgatottan várom a második mérkőzést, de ott is hasonló eredményt várok, még ha ez ellent is mond a világranglista jelentette papírformának.

Egyelőre minden Új-Zélandról szól. Az első nap kiváló ütőteljesítményt láthattunk, McCullum 195-je után egy hajszálnyit kiábrándító 441-et halmozott fel a csapat, tehát a 429-es első nap után villámgyorsan kiesett az utolsó 3 ember. A kiábrándító jelzőt az indokolja némileg, hogy az utolsó jó ütőnek számító Waitling nem kért videóbírót, mikor lábbal védekezés miatt leküldték, pedig még mindkét lehetőségük megvolt, és amint a visszajátszás mutatta, a labda elment volna a kapu mellett.

Cserébe feltámadtak a gyors dobóik, a gőzhenger, ami nem indult be néhány hete Pakisztán ellen az Emirátusokban, most elgázolta Sri Lankát. Az első félidőben mindössze 138 pontot sikerült felcsipegetniük a vendégeknek, és az első félidő végére megszerzett 200 pont feletti előny feljogosította a házigazdákat arra, hogy ráhívjanak a vendégekre, és a saját második félidejük megkezdése helyett ismét a Sri Lankai ütőket kérjék a pástra.

Így a második nap végét Sri Lanka második félidejének 84/0-ás állásával zártuk, a házigazdák 219 ponttal vezetnek.

Új-Zéland nyeregben érezheti magát, Sri Lanka helyzete nehéz. Bár a második félidőben valódi ellenállást tanúsítanak, két és fél napot kellene végigütniük a biztosnak látszó vereség elkerüléséhez, ami roppant nehéz feladat. Nagyon ritkán látni ilyet, pláne nem egy két játékrészben már elkalapált csapattól, de az elméleti lehetőség és a tehetséges és tapasztalt ütők rendelkezésükre állnak.

Ha Új-Zéland a harmadik nap folyamán ki tudja dobni az első 4-5 ütőt, akkor zsebben érezheti a meccset, de ha nem - nos, akkor is van még idejük összeszedni magukat.

A második napon nem haladt sokat a történet: Faf du Plessis megcsinálta a maga százasát, aminek a kapujában állva zárta az első napot, aztán kiesett gyorsan,

utána pedig érkezett az eső, és jól elverte a napot. Maradt hát a 290/2 Dél-Afrika első félidejében, a karibiak pedig egy esős nappal közelebb kerültek egy újabb nagy verés elkerüléséhez. Ha nem jön több eső, akkor viszont továbbra is nehéz dolguk lesz.

530. Ennyi. Végül annyira jól kitartottak az ausztrálok, hogy nem csak 400, hanem 500 fölé tudtak menni, akárcsak az előző két meccsen. Smith ügynök még mindig teljes körűen kontrollálja a Mátrixot, és csak a saját türelmetlenségének köszönheti, hogy nem sikerült 200 pontot szereznie, helyette 192-nél egy óriási luftot ütve búcsúzott.

A labda India térfelén pattog, ígéretesen kezdték az első félidejüket, 108/1-gyel zárták a napot, a nagyszerű formában levő nyitó, Murali Vijay már 55-ről várhatja a folytatást. Nyerni így is elképesztően nehéz lesz, egy 500 körüli eredményhez várhatóan bele kell menni a harmadik nap vége után a negyedik nap elejébe is, utána pedig villámgyorsan, egy nap alatt ki kellene dobálniuk az ausztrálokat, hogy az ötödik, utolsó napon, vagy annak maradékában többet üssenek náluk.

Reálisan talán azt mondhatjuk, hogy az ausztrálok előnyben várhatják a folytatást, az eldöntetlen végeredmény már szinte zsebben van, ha a nagy összeomlásokat el tudják kerülni (ami egyáltalán nem volt jellemző rájuk). Indiának viszont igyekezni kell, ÉS elkerülni az első meccs legvégén bemutatott terített betlit.

Valahol azért lenyűgöző, hogy a második nap végén már ennyi minden kirajzolódik az öt nap lehetséges kimeneteleiről. Igaz persze, hogy mögöttünk van egy nagyon erős ausztrál félidő, és a maradék három napban bármi megtörténhet.

Ez ígérkezik a karácsonyi mérkőzések legizgalmasabbikának. Két, közel azonos játékerőt képviselő csapat, mindkettő kiváló ütőjátékosokkal, néhány klasszis dobóval, ráadásul nagy formában. Új-Zéland mellett szól a hazai pálya előnye, a helyi viszonyokhoz kifejezetten alkalmas gyors dobókkal, mivel Sri Lanka legjobb és legtapasztaltabb dobói lassúak, ami Új-Zélandon kevésbé hasznos.

Sri Lanka nyerte a pénzfeldobást, és dobást választott, ez azonban nem ért sokat az új-zélandi úthenger ellen. Minden idők legeredményesebb első napjának lehettünk tanúi, a hazaiak egy rövid napon, pusztán 80 és fél kör alatt 429 pontot szereztek, elképesztő tempót diktálva. A legeredményesebb a csapatkapitány Brendon McCullum volt, aki 195 pontot szerzett. (Egy teljes, 90 körből álló napon ezt a tempót tartva 480 pont lehetett volna a végeredmény, ami két nap alatt sem lenne kevés.)

Innentől Sri Lankán a sor - ha gyorsan ki tudják dobni az új-zélandiak utolsó pár emberét, akkor nekiveselkedhetnek egy hasonlóan nagyszabású első félidőnek. Amennyiben valamelyik nem sikerül, akkor legalábbis nehéz helyzetben kerülnek. Még rengeteg idő van, döntetlenben reménykedni botorság lenne, muszáj feltűrni az ing ujját és győzelemre játszani - de a kiváló új-zélandi támadósor biztos, hogy komoly akadályt fog jelenteni.

Az eddigi két mérkőzést a négyből Ausztrália nyerte, egy harmadik győzelemmel bezsebelhetné az egész sorozatot is. Ugyanakkor az ausztrálok egykori legendás kapitánya, Ricky Ponting azt nyilatkozta a mérkőzés előtt, hogy ha Indiának van esélye meccset nyerni, akkor ezt most, Melbourne-ben tehetik meg.

Jól is indult a nap Indiának, az előző két meccsen szárnyaló formát mutató nyitót, David Warnert ezúttal nulla ponttal küldték vissza az öltözőbe. Nagyon kiegyensúlyozott teljesítménnyel álltak viszont a helyére a többiek, az eddig gyengélkedő Rogers és Watson egyaránt eljutott 50 pontig, csakúgy, mint a fiatal kapitány, Steven Smith, aki 72-vel várja a folytatást a második napon.

Smith, Haddin és Johnson képes lehet akár 400 fölé is eltolni az ausztrálok szekerét, ami szép kezdés lenne, de korántsem meglepő. Az eddigi meccseken kifejezetten magas, 400-500 pontos első félidőkkel zártak a csapatok, a kritikus pontnak mindig a végjátékban mutatott indiai teljesítmény bizonyult.

Esélylatolgatás a második napra: ha az indiai dobók néhány korai skalppal 350 körül tudják tartani Ausztráliát, akkor jó helyzetből várhatják a folytatást, de utána persze nekik kellene ütésben is jól teljesíteniük. Ha Smith és Haddin sokáig tudja tartani magát, akkor lehet esély egy 400 feletti eredményre, amivel Ausztrália szerezne némi kezdeti előnyt.

Hogy is mondhatnám szépen... Úgy tűnik, hogy a karibiak számára katasztrofális első meccs után a feltámadás egyelőre elmarad. Ígéretesen indult a nap, ők nyerték a feldobást, dobást választottak és az egyik dél-afrikai nyitót sikerült viszonylag korán, 47 pontnál kiejteni. Ezzel azonban véget is ért számukra a nap, a továbbiakban szenvedtek, a házigazdák pedig felpakoltak 270 pontot a táblára, mindössze két kiesővel.

Dean Elgar kiválóan ütött 122 pontot szerezve, Faf du Plessis pedig 99-en várja a holnapi folytatást. Nagyon úgy néz ki, hogy Dél-Afrika ismét 500 fölötti eredménnyel zárhatja az első félidejét, könnyen elképzelhető, hogy nem is lesz szükségük mind a 11 emberükre, hanem korábban feladják és átengedik az ütés jogát, épp úgy, mint az első meccsen.

Ha a második nap elején nem kapja össze magát Karibia válogatottja, akkor újabb csúfos vereség néz ki nekik, és az első napi játék képe nem volt biztató, a dobóik egyszerűen impotensnek tűntek.

A krikettben az a jó, ami a fociban: van karácsonyi forduló, karácsony másnapjára időzítve. Idén rögtön 3 válogatott meccs is kezdődik 26-án éjjel, jól fog telni az idő szilveszterig.

Előtte apró visszatekintésként:

itt hagytam abba ezt a lassan induló krikettblogot, nyilván a legrosszabb pillanatban.

Mert az első ausztál-indiai meccs bizony nem lett döntetlen. Persze, hogy a legjobb 3 órát sikerül kihagyni 5 nap éjszakai meccsbesandítás után, és ettől csak még frusztrálóbb játék lett hirtelen a krikett. Már nézni is dühítő, nem csak játszani :)

De igazából ez mindegy is, a végjáték valóban a legnagyszerűbb meccsek közé emelte a sorozat első darabját. Az utolsó napon is nyitott volt a küzdelem, az indiai kapitányként debütáló Virat Kohli bátran küzdve igyekezett győzelemre törni, a valószínű és biztos kézzel behúzhatónak tűnő döntetlennel meg nem elégedni, ezzel is lelkesíteni a világranglista kiábrándító hatodik helyen tanyázó indiai válogatott közönségét. Meg a fél világot, aki nekik szurkol. Sajnos nem járt sikerrel, a kockázatvállaló taktika eredménye egy lélekemelő, szórakoztató, küzdelmes bukás lett.

Az ausztráloknak bámulatos módon sikerült behúzni a meccset, csak az utolsó 3 órában 8 játékos kiejtésével, ami még az indiai vállalkozó kedv ellenére is kiemelkedően gyenge teljesítménynek tekinthető. Hátulról közelít és beelőz a papírforma, ez van.

A második meccs a brisbane-i Gabba stadionban kimaradt ezen a blogon, Ausztrália azt is behúzta, sokkal magabiztosabban, mint az elsőt. Az utolsó játékrészre maradt 128 pontot tempósan és magabiztosan verték le az indiai dobókon, a hat kieső mit sem számított. Most a harmadik következik, és India meglepően meggyőző alakításai ellenére sem indul jó helyzetből.

Elkezdődött közben egy három mérkőzésből álló sorozat is a listavezető (azaz világbajnok) Dél-Afrika és a nagy hagyományokkal bíró, de most csak a tízes lista utolsó érdemi helyén kullogó, nyolcadik Nyugat-Indiai Szigetek válogatottja közt. Izgalmas kezdeti latolgatás után (mi lehet elég a karibiaknak egy meglepetéshez?) nagyon hamar egyoldalú lett a mérkőzés: Dél-Afrika 5 kiesővel összelapátolt 552 pontja bőven elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a karibiak mindkét játékrészükből se érjék utol őket, 2x10 kiesővel is csak 201+131 pontot sikerült összekapirgálni. Ennél nagyobb verést még elképzelni is nehéz. Szomorúvá teszi a képet, hogy a hiányzó játékosok ellenére sem beszélhettünk klasszikus összeomlásról, amikor semmi sem sikerül és egyszerűen csak egy szánalmas epizódot sikerül összehozni az egyik félidőben: egyszerűen csak ennyire futotta az első meccsen. A következő kettőn persze még lehet javítani, most lejönnek a hegyről, és Centurion magasföldi viszonyai után a karibi viszonylatban is ismerősebb tengerparti környezetben játszanak, először Port Elizabeth, majd Fokváros következik.

Karácsony másnapján kezdődik a legizgalmasabb, kétmeccses sorozat a lista közepét elfoglaló, tehát hasonló játékerőt képviselő Új-Zéland és Sri Lanka közt. Kiváló formában van mindkét csapat, nyugis, lapos, pontszerzésre alkalmas új-zélandi pályákkal, nagyszerű ütőkkel, világklasszis dobókkal. Nem ők ma a játék legélesebbre fent csapatai, de igazi tűzijátékot ígér mindkét mérkőzés.

Részletek naponként, külön posztban.

Ez a blog a hazai és nemzetközi krikett eseményeit igyekszik követni, különös tekintettel kedvencemre, a játék ötnapos változatára, amit tekinthetünk egyszerűen csak a király kategóriának is. A legnagyszerűbb az egészben, hogy az ötnapos vébé roppant egyszerűen követhető, mivel normálisan megszervezhető torna híján világranglista-alapú, és egész évben folyamatosan zajlik. A mindenkori ranglista itt érhető el, de lehet mellette jósolgatni az üveggömbbel is: megnézhetjük, hogy a közeljövő sorozatainak vélt vagy vágyott eredményi alapján hogyan alakul majd a tabella.

Nyilván lesz szó az egynapos és félnapos változatról is, főleg, hogy mindjárt itt az egynapos vébé (a rövid változatokból hagyományos világbajnoki tornát rendeznek).

Így, az indulás pillanatában épp az Ausztrália-India 4 meccses sorozat első mérkőzése ér véget, nagyon úgy néz ki, hogy 5 nap csatározás után eldöntetlenül, ez több szót így hajnaltájt nem is érdemel, én pedig lefekszem aludni.