Nos, lassan látszik is, hogy miért nagyszerű játék a krikett: néha egyszerűen csak nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy a helyzet és a korábbi napok, hetek sugallják, és minden a visszájára fordul.

A gyengén kezdő hazaiak után a még gyengébben folytató vendégek következtek, és amikor már kevesebb ellenállást várna az ember, a félidő végén, a gyengébb ütők mellett végig kitart Kumar Sangakarra, az öreg róka, és egy ritkán látható, hosszú, kétnapos aprólékos és koncentrált munkával fellapátol egy 203-as egyéni eredményt a táblára. Most Sri Lanka várhatja 124 pontos előnyben a folytatást, ebből a nap végére 113 pont maradt, Új-Zéland kihúzta veszteség nélkül, 22 ponttal a nap végét.

A hőn áhított győzelemhez ismét alaposan rá kéne verniük a hazaiaknak a vendégekre, ami nem lesz könnyű. Nem csak a százegynéhány pontos hátrány miatt, hanem mert ennek a pályának a pástja épp fordítva viselkedik, mint az megszokott. Nem rongálódik a simára hengerelt középső rész, hanem egyre érintetlenül túléli a napokat, és egyre jobban kiszárad, ahogy eltűnik róla a fű - így nem kiszámíthatatlanabb lesz a labda pattanása, ami nehezíti az ütést, hanem egyre könnyebb lesz ütni, ahogy eltűnnek a kezdeti fű nyomai. (Legalábbis ha jól értettem az okosak véleményét.)

Új-Zélandra egy hosszú és kemény harmadik nap vár, komoly, de nem leküzdhetetlen hátránnyal, rengeteg hátralevő idővel, ami bármilyen kimenetelt tökéletesen elképzelhetővé tesz - ismét a dobókülönítmények kiválóságát kell előrántani a győzelem érdekében. Amennyiben Új-Zéland nem tud két napon át ütni, azaz kiesnének a harmadik napon, akkor egyértelműen Sri Lanka kerülne előnybe, mérsékelt hazai előnyt kéne