Az izgalmak folytatódnak, ismét Új-Zéland üt, ismét egy jó eredmény kellene, és ismét egy mini-összeomlással kezd az ütősor eleje. Az első 75 pontig egészen biztatóan alakultak a dolgok, aztán gyors egymásutánban 3 játékos is kiesett, és utánuk McCullum (22) és Neesham (19) sem sokáig tartott. A legfájóbb talán ismét Taylor elvesztése volt, ezúttal egyetlen pontot sem szerzett az hazaiak sztárütője.

A nap végére már csak az utolsó két igazi ütőjátékosnak számító Williamson és Watling volt játékban, de ők szépen tartják magukat, és simán elképzelhető, hogy 200 fölé viszik az új-zélandi előnyt az utolsó játékrészre. Ennél is több kellene, hogy az az előny megnyugtatónak is tűnjön. Eső úgy tűnik nem lesz, a türelmes, szinte már unalmas leszegett fejű, kitartó és állhatatos WIlliamsonra lesz szüksége Új-Zélandnak, mellette pedig hasonló türelmet és megfontoltságot kell kérni az utolsó pár ütőtől. Nem várható egy tűzijáték a negyedik napra, de ennek a párosnak a teljesítménye mindenképp egy izgalmas meccs végjátékának kulcsmomentuma lesz.

Ha Új-Zéland végig tudja ütni a negyedik nap nagy részét, mondjuk a tea előtti 60 kört, akkor a 118 pontos előny a mostani félidő igen szerény, körönként 2,5 pontnyi átlagával tekintve is 250 pont fölé hízhat. Ez ugyan még bőven behozható az utolsó napon, de már reális esélyt és elegendő időt nyújthat Sri Lanka újbóli kidobására. A kérdés, hogy mekkora lesz végül az előny, és hogy igazából mennyire lesz nehéz ütni ezen a furán viselkedő pályán az utolsó napon.