Hát, finoman szólva sem erre számít az ember, ilyen napokban legfeljebb reménykedni lehet. Vagy rettegni tőlük, attól függ kinek szurkol az ember.

A negyedik nap ugyanis egyetlen ütőjátékos sem esett ki, az utolsó igazi ütők alkotta páros, Watling és Williamson végigütötte a napot, túlteljesítve ezzel a legvérmesebb hazai várakozásokat is. Végül Brendon McCullum, az új-zélandi kapitány 524/5-ös állásnál feladta csapata második félidejét és átengedte az ütést a vendégeknek, lévén a meccs megnyeréséhez szükséges az is, hogy másodjára is kiejtsék az összes sri lankai ütőt. A vendégek végül 45/1-en zárták a napot, az új-zélandi győzelemhez a megmaradt 345 pontos előny bőven elegendőnek ígérkezik.

Nem lenne ez formálisan behozhatatlan előny, de figyelembe véve azt, hogy ezen a pályán elég lassan haladnak a csapatok a pontszerzéssel, az idő jó része alatt körönként 2,5-3,5 közt változott az átlagos pontgyűjtés sebessége, a Sri Lanka számára szükséges 3,88-as tempó igen feszített lenne. Új-Zéland első félideje még ennél is tempósabb volt ugyan, de már 221-nél kiesett az egész csapat, és Sri Lankának is jelentősen le kellett lassítani az első félidőben egy korai összeomlás elkerüléséhez.

Szóval az ötödik nap ismét az új-zélandi gyors dobók (és Mark Craig) kezéből pattog a labda, Sri Lanka dolga nehéz lesz, a nap első felében egész biztos, hogy a túlélés, és a mérsékelt, de stabil pontszerzés lesz a céljuk. Ha jól állják a sarat, akkor nyílhat esély egy jó hajrával a szükséges bő 300 pont megszerzésére. Ahogy az eddigi napokat figyeltem, tényleg naponta fordult a kocka, néha már mesébe illő fordulatokkal.

Az első nap Új-Zéland rosszul kezdett, de Sri Lanka még rosszabbul, a második nap Kumar Sangakkara 203 pontja megmentette Sri Lankát a teljes összeomlástól, válaszul a harmadik napon Új-Zéland kezd borzasztóan, de legutolsó ütőpárosa révén a negyedik nap révbe érnek, legalábbis most úgy látszik...